Esőcseppek - Könnyeim

14. Gondolatok

2010-06-30T17:10:00.000+02:00

- Más vámpírok? – kérdeztem kíváncsian.
- Carlisle szerint nem, de nem mondta meg, hogy mik. Egy biztos, tudja, de még véletlenül sem gondol rá.
Kicsit elgondolkodtam. Egyrészről valami furcsa izgalmat éreztem, hisz még nem találkoztam más magunkfajtákkal, másrészről viszont megrémített, mert nem tudtam, mire is számíthatok. De mi oka lenne rá Carlisle-nak, hogy titkolja előlünk, amit tud?
Edward rám nézett:
- Esme, nem biztos, hogy vámpírok. Vigyáznunk kell. Bár szerintem épp nem akarja, hogy aggódjunk.
- Miért, vannak rajtunk kívül más ilyen… lények? – erre eddig nem is gondoltam, de logikusnak tűnt, hogy nem csak vámpírok képviselik a természetfölöttit. Eszembe jutottak a kislánykoromban annyiszor olvasott mesék szereplői, de annyira valószerűtlennek tűnt, hogy léteznek. Na, igen, a vámpírok is valószerűtlenek.
- Te találkoztál már valamilyen más lénnyel? – kérdeztem tőle.
- Nem, de nem is nagyon hiszek bennük. Gondolj bele, mi a rémregényekből kerültünk elő, nem a tündérmesékből.
- Higgy, amit akarsz, de szerintem akkor sem vagyunk gonoszak… annyira. Mert nem bántunk senkit, és csak egyszer-kétszer öltünk embert. – Ez így elmondva szörnyen hangzott, be kellett látnom, hogy ostobaság.
- Lehet, hogy igazad van. Mennem kell – hagyta rám.
Csak a hátát láttam egy pillanatra és már el is tűnt a bejárati ajtónál.

Egyedül kicsit unalmasan telt a napom, az erdőt jártam Zeusszal, de igazán zavart, hogy csak lassan mehetek vele. Futni szerettem volna. Ez volt a második legélvezetesebb dolog a vámpírlétben, bár Carlisle könnyedén lehagyott volna, mindig lassított egy kicsit a közös futásokkor, Edward pedig úgy otthagyott, hogy csak, na.
Az legélvezetesebb dologhoz is Carlisle kellett. Rájöttem, hogy vámpírként a vágy olyan könnyen eluralkodhat rajtam, alig bírom magamban tartani. És azt is észrevettem, hogy valahogy a tabuk is kicsit csökkentek, mintha modernebbek lennénk, mint az emberek. Így már megértettem, Carlisle közel kétszázötven évesen hogyan tudott alkalmazkodni a mindig megújuló dolgokhoz, bár nehéz lehet.

Igen, nem volt olyan pillanat, amikor ne rá gondoltam volna. És ebből kifolyólag vettem észre egy furcsa szokását is. Eddig összesen két alkalommal láthattam a nyakát. Egyszer megszületésemkor, mert mint később elmagyarázta, megpróbált hűteni saját magával (amit bevallom, nem is nagyon bántam), és az intim pillanatainkban. Ekkor hibáztam is, mert megcsókoltam a nyakát, amire összerándult és ösztönösen felmordult, ezzel nagyon megrémítve engem. Utána nem győzött bocsánatot kérni és magyarázkodni, így megtudtam, hogy nagyon érzékeny a nyaka, mert a vámpírharapás sosem gyógyul meg, és az övé nem volt túl kellemes látvány sem, meg tudtam érteni, hogy mennyire fájhatott. Ekkor mondta el azt is, hogy mindig elrejti a nyakát, hol egy magasabb inggallérral, hol egy sállal. Végül is érthető szokás, csak elsőre volt furcsa számomra.

Az elmélkedésemből Zeusz lihegése szakított ki, ami egyértelmű jele volt annak, hogy ideje lesz hazamennünk, mert elfáradt. Sötétedett is, ami azt jelentette, hogy Edward egy ideje már otthon van, és Carlisle is hamarosan érkezik.

Való igaz, Edward már ott ült a kanapén és olvasott. Legalábbis addig, amíg én meg nem érkeztem.
- Szervusz, hogy telt a nap? –kérdezte, amikor melléültem. Miért kérded, hisz úgy is tudod. Gondoltam.
- Csak érdekelt. Tudod szeretek beszélgetni is – mondta egy kicsit sértődött hangon.
- Rendben, én csak kérdeztem – válaszoltam békítő hangon, mire megenyhült.
- Egyébként, már akkor hordott sálakat, amikor megismertem.
Ekkor észrevettem egy csomagot Edward mellett.
- Carlisle ajándéka. Még nem volt lehetőségem odaadni neki.
- Mit kap? – kérdeztem kíváncsian.
- Az titok – vigyorodott el.
Egy pillanattal később Carlisle rontott be az ajtón. A ruhája tépett, az arca ideges, félelemmel teli volt. Odasiettem hozzá, közben Edward eltűnt. Rám nézett, és csak ennyit mondott:
- Tudnak rólunk.

13. Másnap

2010-04-06T20:45:00.001+02:00

*most kép nélkül, mert az új gépen nincsenek még szépek*

Talán mindenki életében megvolt az a pillanat, amikor úgy érezte, megtalálta a helyét. Az enyémben most jött el. Ahogy ott feküdtem Carlisle karjaiban, arra gondoltam, hogy valószínűleg még sohasem voltam ennyire boldog. Talán valamikor a terhességem alatt.

Szeretnék úja gyermeket. Gyerekeket, legalább hármat. Természetesen Edward is a fiam, de Carlisle-tól szeretnék gyermeket.
Ilyen gondolatok keringtek a fejemben, és a fejem a férfi mellkasán nyugtattam. Nem volt szívverése.
- Szeretlek – mondtam halkan neki.
- Én is szeretlek – válaszolta, és tovább simogatta a hajam.
Felkönyököltem, és a szemébe néztem. Mosolygott, látszott, hogy komolyan gondolja. Ennek örültem. Mellémásztam, átkarolt és megcsókolt, majd újra belefeledkeztünk egymásba.

Ezután egy ideig még csendben összebújva feküdtünk, majd belátva, hogy egyszer meg kell mozdulnunk, Carlisle gyengéden lefejtette magáról a karomat, és a szekrényéhez lépett, hogy tiszta ruhát vegyen ki.

Én is gyorsan felkeltem, és öltözködni kezdtem. Legalábbis akartam. De a ruháink darabokban hevertek Carlisle ágya körül. Magam köré csavartam a takarót, és átmentem a szobámba. Amikor beléptem, egy pillanatra megtorpantam. El is felejtettem, hogy miért kötöttünk ki Carlisle ágyában. Óvatosan kikerültem az én ágyam szilánkjait, és az ágyneműdarabokat, hogy eljussak a szekrényemig.

Kiraktam egy ruhát a székemre, és még mindig takaróba burkolózva a fürdőszoba felé indultam. Azonban arra nem számítottam, hogy ha ott összetalálkozom a férfival, akkor egy ideig megint nem haladunk előre.
Végül összeszedtük magunkat, és közösen megfürödtünk, majd lementük a földszintre és összebújtunk a kanapén. Ekkor tűnt fel, hogy Zeusz nincs is a lakásban, Edward elvitte. Mindenre gondolt. Úgy éreztem, hogy ez volt az ő ajándéka.

Ekkor azonban ajtócsapódás hallatszott. Túlontúl hangos volt egy vámpírhoz képest, Edward így akarta tudatni velünk, hogy megjött, hagyjuk abba az enyelgést.

Zeusz egyből hozzánk szaladt, míg Edward csak beszólt a nappaliba.
- Öhm, szervusztok, mehetek? – kérdezte tőle szokatlan zavarral.
- Persze! – válaszoltam könnyedén, de magamban égtem a zavarban. Zeusz hozzám szaladt, és simogatásra vágyva hozzám bújt. Amíg én a kutyával foglalkoztam, addig a fiú, és a férfi halkan beszélgettek, miközben Edward néhányszor rám pillantott. Ez nagyon zavart, amit gondolatban közöltem is vele, mire gyorsan elfordult. Zavart, mert úgy éreztem, nem bíznak meg bennem. De aztán egy kis idő múlva felém fordultak, és Carlisle megszólalt.

- Be kell mennem a kórházba, Edward pedig iskolába megy. Megleszel egyedül?
- Igen – mondtam csalódottan. Egyrészről mert azt vártam, hogy megosztja velem beszélgetésük tárgyát, másrészről mert én igenis Carlisle-lal akartam lenni, nem pedig egyedül. És ez után az éjszaka után úgy hittem, ő is szívesen lenne velem. Rosszul esett, hogy nem így van.

Kiment az előszobába, de kezében a kabátjával még visszajött, lehajolt hozzám, és hosszan megcsókolt. Amikor elhúzódott volna, én nem engedtem, átkaroltam, és tovább csókoltam, ő pedig belemosolygott a csókba. Végül nehezen, de elszakadtunk egymástól, és Carlisle elindult a kórházba.

Edwardon látszott, hogy zavarban van. Most ébredtem rá, hogy hallotta az összes gondolatunkat.
- Sajnálom, nem tehetek róla. Nagyon zavaró? – kérdeztem egy kicsit szégyenkezve, hisz nem minden gondolatom volt szalonképes.
- Hát, eléggé. De örülök, hogy… boldogok vagytok – mosolygott zavartan.
Gondolatban biztosítottam arról, hogy majd megpróbálok vigyázni a gondolataimra. Erre ő elmosolyodott.
- Felmegyek az egyenruháért.
Felszaladt az emeletre, és már jött is le a szürke iskolai ruhájában.

- Edward, miről beszéltetek Carlisle-lal? – tértem egyből a lényegre, mert ez nagyon foglalkoztatott.
Kicsit meglepődött, és pár másodpercig gondolkodott azon, hogy mit válaszoljon.
- Szerinte nem fontos tudnod – válaszolta óvatosan – Nem szükséges felizgatnunk rajta magunk.
- Késő, engem nagyon is érdekel, és megkérlek, hogy oszd meg velem – várakozón néztem rá, ő pedig sóhajtott, és belekezdett.
- Már Milwaukee-ban is éreztük a szagukat…

12. Boldog Születésnapot

2009-11-26T15:50:00.007+01:00

Először is leszögezném, hogy ez nem egy átlagos rész. De nem ám! Sőt, ez egy ajándék rész. Mégpedig szülinapi ajándék egy nagyon kedves barátnőmnek, nimphy-nek!

„Nincs is jobb csapat kettőnknél, jók vagyunk mi, te meg én!
Kiszúrtam benned a legjobbat, persze, ez engem dicsér…”

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT

- Most lesz Carlisle 258-dik születésnapja. Nagyon próbálta eltitkolni, de sikerült kiolvasnom – mosolygott büszkén Edward. - Az eddigi évek alatt nagyon mélyre száműzhette még a gondolatát is, mert nem tudtam róla – ráncolta a homlokát.
Nem tudtam mit kezdeni a hírrel. Ajándékot természetesen adnom kéne, de mit adjak egy közel 300 éves férfinak?
- Igen, ez probléma. Majd csak kitalálunk valamit. De Esme, ugye tudod, hogy ez mivel jár? Ha ajándékot akarunk keresni, akkor be kell mennünk a városba.

Igen, erre már én is gondoltam, és eléggé meg is rémisztett. De ugyanakkor abba is belegondoltam, hogy Carlisle mennyit tett értem, ezért én is megtehetnék ennyit őérte.
- Menni fog. Csak sokat kell gyakorolnom az önmegtartóztatást.
A fiú bátorítóan rám mosolygott.
Ekkor hallottuk, hogy Carlisle leengedi a vizet a fürdőkádból, majd pár másodperc múlva már a nappaliba lépett be. Mi próbáltunk tökéletesen közömbös arcot vágni, és talán sikerült is.
Az este további része is beszélgetéssel telt, majd mire észrevettük, hogy hajnalodik, már teljesen belemelegedtünk az európai politika helyzetéről szóló vitánkba.

Ezután Carlisle, ígéretéhez híven elment a városi kórházba, de pár óra múlva jött is haza.
- Reménytelen? – kérdeztük lehangoltan, mert nem jutottunk dűlőre az ajándékügyben.
- Én lettem a kórház legújabb dolgozója – mosolygott ránk, mire leesett az állam.
- De… csak így? Oda mégy és felvesznek?
- Úgy tűnik. Bár kíváncsi lennék, hány hölgy szavazata számított az ügyedben – mondta szemtelenül Edward. De az orvos válasz nélkül hagyta.
- Mikor kezdesz? – kérdeztem kíváncsian.
- Ma délben. Még van pár órám. Sétálok egyet Zeusszal, rendben?
- Persze – válaszoltam talán kicsit gyorsan is. Carlisle egy pillanat alatt az ajtónál termett és aztán már csak a beáramló hideget éreztük.
Az állás sokat változtatott nagy tervünkön. Így el tudtunk menni a városba, amíg a férfi dolgozott.
- Ma elkezdjük? – kérdezte óvatosan Edward.
- Természetesen! – a lelkes hangzás ellenére gombócot éreztem a torkomban.

- Biztos, hogy elment? – teljesen úgy éreztem magam, mint egy háborús kém. Carlisle már vagy félórája dolgozni ment, de még nem mertünk elindulni.
- Esme, ha nem akarod, akkor…
- De! – vágtam közbe határozottan – menjünk!
A terv szerint a város határában sétálunk egyet, majd haza is jövünk.
Azonban annyira jól sült el a dolog, hogy beljebb merészkedtünk, és egyre magabiztosabb lettem. Végül azért haza kellett indulnunk, mert Carlisle munkaideje rövidesen lejárt.
Mire hazaért, mi a zongora mellett ültünk, és nagyon belefeledkeztünk egy kotta tanulmányozásába.
Az elkövetkezendő hetekben minden nap megismételtük a titkos akciónkat, vigyázva, hogy a férfi nehogy gyanút fogjon.

De ajándékunk még mindig nem volt. Aztán az egyik nap megláttunk egy plakátot, mely szerint egy zenés-táncos est kerül megrendezésre. Első ötletnek nem tetszett, de aztán Edward megjegyezte, hogy Carlisle nem igen van emberek közt, és így be is bizonyíthatnám neki, hogy tudok uralkodni magamon. Igaz, nem tudtuk, mikor van pontosan a születésnapja, mivel ezt sajnos nem sikerült kiolvasni a gondolataiból, de úgy döntöttünk a fiúval, hogy ezen az estén fogjuk felköszönteni. Edward azt mondta, hogy az ő ajándéka már megvan, de nem volt hajlandó elárulni, mi az.

Végül elérkezett a nagy nap, és csodálkoztam, hogy Carlisle nem veszi észre rajtam az idegességet. Mint mindig, aznap is elment dolgozni, de mire hazaért, mi már készen álltunk.

- Boldog születésnapot! – mondtuk egyszerre Edwarddal, mikor az orvos belépett az ajtón. Meglepetésében csak nézett ránk, és én kezdtem azt gondolni, hogy a fiú valamit rosszul értett, és nincs is születésnapja. De aztán mikor felocsúdott, széles mosollyal ölelt meg minket.
- Köszönöm!
- Azt hiszem, ideje lenne készülődni – mondta Edward, mire a férfi zavartan rá nézett.
- Az meglepetés. De kéretik az öltöny.
Carlisle most rám nézett, mire én bólintottam, majd elindultam az emeletre, hogy felvegyem a külön erre a célra vásárolt ruhámat. Hallottam, hogy a fiú pár dolgot elmagyaráz az orvosnak, és mire elkészültem, ő már készen várt odalent. Igen, Edward nem szándékozott velünk jönni, hiába győzködtem.
- Nagyon szép vagy – mondta mosolyogva a férfi, és ha még ember lettem volna, biztosan elpirulok.

Az este csodálatos volt. Táncoltunk, beszélgettünk, és titokban büszke voltam magamra, mert nem akartam senkit sem meggyilkolni. Carlisle meg is jegyezte, nagyon örül neki, hogy legyőztem a félelmemet. Rengeteg új emberrel ismerkedtünk össze, és jól esett, hogy hiába voltak oda a nők Carlisle-ért, szinte rájuk sem nézett. Egyszóval remekül éreztem magam, és láthatóan az orvos is. Hazafelé még sétáltunk egyet a városban, de egyszer csak a férfi eltűnt mellőlem. Mire megijedhettem volna, már a másik oldalamon állt a kezében egy csokor rózsával.
Azt hiszem, ez volt életem legszebb napja.
Mikor hazaértünk, Edward nem volt otthon. Kerestem egy vázát a hatalmas csokornak, és kitettem az asztalra.
- Nagyon köszönöm, gyönyörű nap volt – mondta Carlisle, és mellém ült a kanapéra.
- Én köszönöm, rég nem szórakoztam ilyen jól. És a rózsákat is köszönöm - suttogtam már egész halkan, mert egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Azán Carlisle még közelebb hajolt, és megcsókolt. A következő dolog, amire emlékeztem az, hogy egymás ruháitól próbáltunk megszabadulni…

És rossz hír (ha rossz hír), hogy maradunk 12-es korhatárnál.

11. Apró titkok

2009-11-23T19:28:00.003+01:00

- Nagyon sajnálom azt, ami történt – kezdte határozottan.
- De – folytatta, mielőtt közbevághattam volna -, teljesen biztos vagyok abban, hogy jól fel voltál készülve. Ez nem rajtad múlott.
- Rendes tőled, hogy ezt mondod, de tudod, amit éreztem, az… az egyszerűen szörnyű volt.
A földet néztem, miközben folytattam.
- Ilyet még soha életemben nem éreztem. Mintha az illata fogvatartott volna, nem tudtam szabadulni tőle. Köd telepedett az agyamra, nem gondolkodtam.
- Esme, a lényeg az, hogy nem bántottál senkit.
- De bánthattam volna! – fakadtam ki – És itt ezen van a hangsúly! Megölhettem volna egy gyereket.
- Ezzel szemben, nem tetted. Esme, bárki hibázhat. Nem vagyunk tökéletesek mi sem.
- De te nem hibáztál, és Edward sem.
- Ne hidd. Kezdetben Edward is ivott… emberi vért. És én… - lesütötte a szemét, és elfordult.
- Te mi? Azt mondtad, soha nem öltél embert – összezavart.
- Nem, nem öltem embert vérivás szempontjából. De téged és Edwardot megöltelek. És amikor meg… ízleltem a vért, alig bírtam leállni. Aztán a te véred… - felsóhajtott, és leszegte a fejét – Nem sok hiányzott…
Még jobban összezavart azzal, hogy keresgélte a szavakat. Én nem ilyennek ismertem.
- Amikor téged változtattalak át, úgy éreztem, nem bírlak elengedni – suttogta - Mikor a véred a torkomon éreztem. És én ittam… a véredből. A legrosszabb az volt, hogy amikor azt hittem, legyőztem az ösztönt, újra visszatért.
A végén a kezébe temette az arcát.
- Annyira sajnálom, Esme.

Mindketten mélyen hallgattunk. Én megszeppenve, ő kicsit talán megtörve. Öregebbnek látszott, gyengébbnek, ami megrémített.
- Nem számít – mondtam végül halkan -, mert végül legyőzted önmagad.
Óvatosan megérintettem szőke haját, mire fölnézett, szomorkás mosollyal az arcán.
- Köszönöm. De talán már érted, hogy te is hibázhatsz, mint mindenki más.
Úgy tűnt, ez a mondat lezárta a beszélgetést. A gondolataimba merültem, míg ő felkelt, és valamit pakolt a hátam mögött.

Ekkor lépett be Edward, és beengedte a szobába Zeuszt is, aki hangos csaholással köszönt nekünk. Felugrott az ölembe, és hiába nőtt meg, az új testemmel még a súlyát sem éreztem.
- Üdv itthon. Milyen volt a séta? – kérdezte Edward kíváncsian, mire Carlisle ránézett, és gondolatban mindent elmondott, másodpercek alatt.
- Oh – a fiú meghökkenve nézett rám -, gratulálok! Erős vagy – mosolygott bíztatóan.
Erre már tényleg nem tudtam mit mondani. Miért jó, ha gyilkolni akarok?
- Nem az a jó. Hanem, hogy meg tudod állni.

Felálltam, hogy kicsit kivigyem a kutyát, de amikor megfordultam, lefagytam. Carlisle épp egy üveg bort bontott föl. Másnál ez természetes dolog lett volna, de engem megijesztett, és minél előbb menni akartam.
- Elmegyek Zeusszal – kiáltottam vissza már a küszöbről.

Nagyon hideg volt odakint, de nem zavart. Most csak menni akartam, és gondolkodni. Zeusz boldogan ugrált körbe, még én lassan sétáltam az erdőben. Az előző dolog elég furcsa viselkedésnek számít, de nem attól, akinek olyan férje volt, mint Charles Evenson. Ahányszor alkoholt ivott, én bántam. És ez elég sokszor előfordult. Így utólag Carlisle-ról ezt annyira nehéz elképzelni, mégis ösztönösen megrémültem a bor láttán. Szörnyen viselkedem, de nem tudok tenni ellene, rettegek az ittas férfiaktól.

Hirtelen zajt halottam magam mögül. Mire megfordultam, Carlisle állt mellettem. Nem éreztem rajta semmilyen alkoholszagot.
- Esme – szólított meg szelíden – Miért nem mondtad? Edward elmondott mindent nekem, és tényleg bánom, hogy ez történt. Nagyon ritkán szoktam inni bort, mert szinte csak annak érzem az ízét. De ha szóltál volna…
- Sajnálom, elég bután viselkedtem, tényleg.
- Azok után, amiken átmentél, nem csodálom – sötétedett el a szeme.
- De most már mindegy. Mert új családom van.
Egymásra mosolyogtunk.
- De inkább menjünk, mert megfagyok – jelentettem ki.

Hazaérve forró fürdőt vettem, majd én is csatlakoztam Edwardékhoz, akik a háború veszteseiről folytattak beszélgetést. Mivel én nagyon nem tudtam hozzászólni a étmához, lévén egy farmon éltem elszigetelve, inkább melléjük ültem, és csak hallgattam őket.
Aztán a téma a kórházakra terelődött.
- Menj vissza! – javasolta Edward Carlisle-nak – Az embereknek szükségük van jó orvosokra. A városban van egy kórház.
- Most itt kellek – tiltakozott a férfi, de a fiú és én közös meggyőző hadjáratba kezdtünk, mire megígérte, hogy megnézi magának az intézményt.

Végül ő is elment átöltözni, és ekkor Edward, levetve a közömbösség álarcát, izgatottan fordult felém.
- Képzeld, anya, mit olvastam ki a gondolataiból!
Rám is átragadt a lelkesedése, holott azt sem tudtam, miről van szó.
- Mondd gyorsan! – kértem.
Ő pedig elkezdte.

10. Városi vámpír...

2009-11-10T19:50:00.000+01:00

A bőre úgy csillogott a nap fényében, mint a gyémánt, ragyogott, és ha lehet, akkor az eddigieknél is gyönyörűbbnek láttam. De aztán az álmélkodásomból kiragadott, hogy megláttam a sebhelyet, melyet én okoztam.
- Gyere!- szólalt meg Carlisle.
Én is kiléptem a fényre, és a saját bőrömet is megcsodáltam, megérintettem.
- Ez miért van?- kérdeztem.
- Fogalmam sincs. Talán összefüggésben van azzal, hogy a bőrünk gyémántkeménységű. Látod, ezért nem mehetünk ki a napra, ha emberek vannak a közelben.
Ez egy kicsit elszomorított, mert világéletemben imádtam a fényt.
Carlisle az órájára nézett.
- Ideje indulnunk.

Az út további részét csendben, és gyorsan tettük meg. A város határára érve Carlisle megállított.
- Esme, ez most nehéz lesz neked. Elviselni az emberek közelségét, az illatukat. De arra kérlek, amennyire csak tudsz, uralkodj magadon.
- Természetesen. Mindent megpróbálok. – válaszoltam komolyan.
- Segít, ha visszatartod a lélegzeted. Akkor nem érzel illatokat, és sokkal könnyebb az egész.
- Rendben, mindent megpróbálok, tényleg.
Carlisle elmosolyodott.
- Ezt nem kétlem.
Karon fogott, és egyszerűen csak besétáltunk a városba. Az első, amit észleltem, az a csábító illat volt, majd meghallottam az emberek beszélgetéseit, végül meg is láttam őket. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne rontsak rá egy szembe jövő házaspárra, de végül sikerült legyőznöm a kényszert. A város nem is volt olyan kicsi, mint képzeltem. Eleinte aggódtam, hogy megnéznek minket, mint idegeneket, de aztán láttam, hogy ez a város tömve van emberekkel. De azért néha megakadt egy-egy tekintet rajtunk. A fehér bőrünk miatt. Azt megértettem, hogy Carlisle-t meg-megnézik a szépsége miatt, de furcsa volt, hogy rám is így néztek.
Elhaladtunk legalább három szálloda előtt, több éttermet láttunk, sőt, még mozgóképszínházuk is volt.

Carlisle javasolta, hogy mivel még felhős az ég, nézzünk körbe a városban. Először az embereket figyeltük meg. A háború miatt eléggé megváltozott a nők ruhája, kicsit furcsán éreztem magam közöttük. Szinte mindenkin külön szoknya és blúz volt, alig egy-kettőn volt ruha és inkább halványabb, szürkébb színek.
De az illatuk… Mindnek kibírhatatlanul csábító volt, egyaránt nőknek és férfiaknak. Ez volt hát a hátránya a sok embernek. Közel jöttek hozzánk, ami nem segített az ösztönnel való harcomban.
Az egyik pillanatban egy újságot áruló kisfiú véletlenül nekem jött.
- Elnézést kérek asszonyom!- mentegetőzött a fiú, és már rohant is volna tovább, de nem tudott. Döbbenten, nem is! Riadtan nézett fel a vállát szorító kezemről, bele a szomjúságtól csillogó szemembe. Egyszerűen köd telepedett rám, csak a gyerek ütőerét láttam magam előtt.
Ám ekkor Carlisle erősen megmarkolta a karom, és a fájdalomtól újra tisztán láttam, bár a vér illata ugyanúgy csábított. A férfi gyengéden, de határozottan meglökött, és én magamhoz tértem.
- Semmi baj – dadogtam, és elengedtem a fiút. Az megszeppenve futott el és többször is visszanézett. Aztán, mikor már kezdtem újra rosszul lenni, eszembe jutott, mit mondott Carlisle, és nem vettem levegőt. A férfi, látva, hogy már alig bírok magammal, javaslatot tett:
- Azt hiszem, ennyi most elég volt neked egyszerre. Menjünk.
Látszott, hogy őt is felzaklatta, ami történt. Igazán csak most gondoltam bele, hogy meg is ölhettem volna a fiút. Ez elborzasztott.
Csendben lépdeltünk egymás mellett, majd amint elhagytuk a várost, néma rohanásba kezdtünk.
Edward otthon volt, a szobájában olvasott. Én lerogytam a kanapéra és átgondoltam, hol rontattam el. Hiszen megpróbáltam mindent! Az elején még egészen jól bírtam, akkor meg mi történt velem?
Ekkor Carlisle ült le mellém.
- Szeretnék veled beszélni.

9. Érzelmek?

2009-10-04T19:59:00.003+02:00

- Tessék?! Én… én még nem állok készen erre. Még csak… két hónapja vagyok… - dadogtam kétségbeesetten, mert felrémlettek a gyilkolásom rémképei. Edward azonban közbeszólt, mielőtt tényleg kiborultam volna.
- Én is kéthónaposként mentem először emberek közé.
- Esme, nem lesz semmi baj. Nincs túl messze a város és nagyon felhős. Ráadásul vennünk kell neked ruhákat – szólalt meg Carlisle is. – És meg kell tanulnod viselkedni az emberek között.
- Viselkedni?
- Levegővétel, mozgolódás, lassú mozdulatok, pislogás, ilyesmik – válaszolta Edward. – Nekem is meg kellett tanulnom ezeket.
- Ilyesmik… - ismételtem halkan. Úgy tűnik, ezt nem úszom meg.
Carlisle kérdőn nézett rám, mintha tudta volna, hogy rá úgyis hallgatok. Na, igen, mostanában, hogy megszoktam az új életet, kezdek más szemmel nézni rá. Eddig is, néha rajta felejtettem a szemem az arcán, de most már előfordult, hogy kerestem, mikor éretnék hozzá ”véletlenül”. Edward persze kiolvasta ezt a gondolataimból, de nem szólt, csak állandóan vigyorgott. Komolyan, halálra idegesített vele. De legalább nem mondta Carlisle-nak.

- Esme. Esme, hallasz? – az orvos arcát láttam, az ajkait, amik mozogtak, a zavart szemeit, amivel engem nézett… Te jó ég!
- Tessék? – kaptam észbe.
- Jól vagy? – nézett rám aggódva.
- Teljesen. Mi volt a kérdés? – hadartam.
- Az, hogy mikor menjetek? – segített ki Edward, de ő inkább zavarban volt a gondolataimtól.
- Menjünk? Te nem jössz? – én és Carlisle? Amióta átváltoztam, nem nagyon voltam kettesben vele.
- Nem, nincs kedvem. – erőltetett ok, de el kellett fogadni.
- Végülis mindegy, mikor – törődtem bele.
- Akkor holnap délelőtt megyünk – jelentette ki Carlisle.

Az éjszaka nem kötött le semmi, olvasni, pötyögni a zongorán végleg nem volt türelmem. Carlisle egy idő után megunta és javasolta, hogy menjünk most vadászni, nem árt a városi séta előtt. Edward is velünk tartott és versenyt futottunk, bár nekem esélyem sem volt ellene.
Mi Carlisle-lal hamarabb visszaértünk, mert Edward még nem lakott jól.

Sikeresen összevéreztem magam, ezért alig vártam már, hogy lezuhanyozhassak. A jeges hideg után nagyon jól esett a forró víz, teljesen átmelegedtem.
Zeusz is megnyugodott, hogy végre vele is foglalkoztam. Carlisle visszavonult a szobájába, és olvasott, én pedig találtam bakelitlemezeket és a nappaliban lévő gramofonon hallgattam őket. Végül a kutya is elaludt én pedig reggelig hallgattam a klasszikusokat és már előre féltem a másnaptól.

Edward hajnalban ért haza, épp, mikor én is elindultam a szobámba valami normális ruháért.
- Izgulsz? – kérdezte együtt érzően. – Én sem repestem. De nem annyira szörnyű. Carlisle pedig jó tanár.

Végül már egy csinos, úri hölgyhöz méltó ruhában jelentem meg. Carlisle lent várt.
- Elég borús az idő, szerintem nem lesz baj. – Na, igen, de itt minden nap borús.
Kiléptünk az ajtón, és eszeveszett tempóban rohantunk végig az erdőn. Vagyis… én inkább botladoztam, mert a ruhámat nem futásra tervezték, és mindig megbotlottam benne. Eleinte nem akartam ”erkölcstelen” lenni, szenvedtem a hosszú szoknyával, de amikor már Carlisle is megjegyezte, hogy siethetnénk, akkor nem foglalkoztam tovább az illemmel, hanem térdig felhúztam a szoknyám és nem zavartattam magam. Egy kicsit azért elbizonytalanodtam, amikor Carlisle észrevett és elvörösödött, de aztán meggyőzött róla, hogy őt tényleg nem zavarja, csak menjünk.

Futás közben nézelődtem, csodáltam azt, ahogy a fény nagy nehezen, de áttör a sűrű lombokon. Aztán eszembe jutott valami és megtorpantam.
- Carlisle!
Az orvos már el is tűnt a szemem elől, de a szólításomra már mellettem is termett.
- Nem tudom, emlékszel-e – kezdtem bizonytalanul -, de azt mondtad, nem mutatkozhatunk napfényben. De most is süt ránk.
- Csak közvetlenül nem léphetünk ki a napra, de akkor sem lenne bajunk, ha megtennénk, csak épp nagyon feltűnnénk az embereknek. De megmutatom inkább. – Azzal feltűrte az ingujját, és kilépett a napfényre. Én pedig elámultam, mert egyszerűen gyönyörű volt…

8. Boldog percek

2009-08-23T20:33:00.002+02:00

- Azt mondtad, szeretnél egyet – mosolygott rám. Láttam, hogy valami nagyon próbál elbújni a háta mögé, több-kevesebb sikerrel.
- Ő itt Zeusz. – Megfordult és fölemelte a kiskutyát. Az megszeppenve pislogott ránk és menedéket keresve odabújt Carlisle mellkasához. Én szóhoz sem jutottam a megdöbbenéstől. Mindig is egy kutyára vágytam, de ez előző életembe sajnos nem valósulhatott meg.
- Zeusz golden retriver kölyök. – A kezembe adta a félős kutyagyereket, aki nagy szemeivel rám bámult, majd megnyalta az orrom. Edwardból kirobbant a nevetés és Carlisle sem bírta ki.
Én azonban nem foglalkoztam velük, hanem új barátommal elvonultam és egész délután játszottunk. Nagyon megszerettem és ő is engem. Fogócskáztunk és botokat dobáltam neki, amikért rendszerint elszaladt, felkapta, elvitte jó messzire és kényelmesen rágcsálni kezdte, de nem hozta vissza. Egy idő után szegény kutya már fázni kezdett, úgyhogy bementünk a lakásba. Az utolsó bútorok a nappaliba már helyre is lettek igazítva és csodálatosan festett. Kicsit azért aggódtam, mert a kutya-világos bútor párosítás nem látszott praktikusnak.

De Zeusz könnyen tanult és szót fogadott. Carlisle-nak…
Nekem és Edwardnak már kevésbé. Így ez volt a következő feladat.
Carlisle bezárkózott a dolgozószobájába és egésznap ki sem jött, hogy a kutya velem legyen. Ez nem nagyon vált be, mert Zeusz több órán át a dolgozó ajtaját kaparta és nyüszített. Ilyenkor örültem, hogy nincsenek szomszédjaink. Végül Edward jött le idegesen, hogy nem tud olvasni és csináljunk már valamit szegény állattal.
Végül azért elértem, hogy hajlandó legyen néhány dolgot nekem is megcsinálni. Kezdetnek nem rossz, ugye?

Az idő persze egyre rosszabbodott, lévén augusztus vége. Már közel két hónapja laktunk az új házban és már egészen megszoktam a hideget. Carlisle azt mondta, idővel már csak kicsit fogok jobban fázni, mint egy ember. Az erőm is kezdett csökkenni, már egyáltalán nem voltabb erősebb náluk.

Edward természetesen vett egy zongorát és naphosszat azon írta a szebbnél szebb darabokat, amiket én nagyon szívesen meg is hallgattam. Persze az én kedvenc dalomat mindig eljátszotta. Még most is mindig lenyűgözött, ahogyan ezt a gyönyörű dallamot zongorázta.

És egyszer Edward kimondta azt a szót, amire mindig is vágytam, amivel földöntúli boldogságot okozott nekem.
A szobájában, mint általában hatalmas rendetlenség uralkodott. Ezt azzal magyarázta, hogy ő egy húszéves virtuóz és ennyi káosz kell neki az ihlethez. De ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy nem tudtam elmenni a szekrényéig, hogy kivegyem és berakjam a ruháit a mosnivalók közé.
- Még Carlisle-nál is nagyobb a rend, pedig ő is férfi!- csattantam fel.
- Carlisle 260 éves…- Már egészen megszoktam a nagy számokat, amik az új családomban fogadtak.
- Nem érdekel. Menj a szobádba és rakj rendet!
- Igen anya…- Ebben a rövidke szóban nem volt semmi gúnyos felhang, Edward csak simán, minden gondolkodás nélkül kimondta, mégis ez volt eddigi életem egyik legszebb pillanata.
Nagyon megdöbbentem, kitágult szemekkel meredtem rá, de Edward csak vigyorgott.
És akkor felfogtam, hogy nem véletlenül mondta ezt, komolyan is gondolta. Szorosan megöleltem, próbáltam ebbe az ölelésbe sűríteni azt a szeretetet, amit iránta éreztem és azt az örömöt, hogy elfogadott az anyjának. Kicsit meglepődött, de azért ő is megölelt.
És ebben a meghitt pillanatban lépett be a szobába Carlisle…
Értetlenül nézett minket, ahogyan a szoba közepén ölelgettük egymást. Edward azonban már választ is adott neki.
- Anya kicsit elérzékenyült – mondta mosolyogva. Carlisle egyből megértette a helyzetet, elmosolyodott és kiment.
- Nem hiába 260 éves, jó a helyzetfelismerése – jegyezte meg Edward.
- Csak 257. Ne öregíts! – Hallottuk a földszintről Carlisle hangját.

Annyira boldog voltam, mosolyogtam és semmi sem bizonytalanított volna el. Legalábbis ezt gondoltam. Leugrándoztam a lépcsőn, amire Edward megjegyzést is tett.
- Nem vagy egy kicsit öreg ehhez anya?
- Hé, még csak huszonhat éves vagyok, szállj le rólam, mert szobafogságot kapsz!
Carlisle eddig csendben figyelte piszkálódásunkat, de most elgondolkodva rám nézett, majd megszólalt.
- Esme, mit szólnál, ha emberek közé mennénk?

7. Egy új élet

2009-08-04T20:34:00.004+02:00

Vámpírként nagyon hideg volt a bőrünk és mi is sokkal fázósabbak voltunk, mint az emberek, így Alaszkába költözésünk előtt rengeteg meleg ruhát vettünk.

A környék felderítését egy nagy vadászattal kezdtük, bár Edward nem tartott velünk ő még az úton vadászott. Itt sokkal nagyobb testű szarvasokkal találkoztunk, de probléma nélkül kaptuk el ezeket is. Nem töltöttünk kint pár óránál többet, mert én majd megfagytam és folyamatosan nyafogtam Carlisle-nak, hogy menjünk már vissza. Hiába melegített fel egy kicsit a vér, vacogtam a hidegben. De azért élveztem az új terület felfedezését, azt, hogy csak mi voltunk a környéken. Amikor visszaértünk, Edward már javában melegedett a kandalló mellett. Mi is leültünk a földre és én Carlisle vállának dőltem. Nyugalom szállt meg, olyasmi, hogy megtaláltam a családomat.

Aztán kezdetét vette a házalakítás.

Az új házban kaptam egy külön szobát az emeleten és egy nagy gardróbot a ruháimnak. Hatalmas ablakaim voltak, amik az erdőre néztek. Gyönyörű volt a kilátás. Imádtam a szobámat az első perctől fogva.

Az egészet halványlilára festettem és fehér bútorokat választottam hozzá. Az ágyneműmnek csodaszép, csíkos, fehér és lila anyagot választottam. Ember koromban is ez volt a kedvenc színem, de Charles mindig azt mondta, hogy ez túl élénk, túl feltűnő szín, erkölcstelen egy magamfajta nő számára. De most már nyugodtan hordhattam lilát és a szobámban is töméntelenül használtam.

Carlisle hozott nekünk katalógusokat, amikből kiválaszthattuk a nekünk tetsző darabokat anélkül, hogy emberek közelébe kellet volna mennünk.

Edward kijelentette, hogy az ő szobáját csak ő csinálhatja meg, nem bízik egy nő és egy vénember ízlésében. Carlisle mosolyogva ráhagyta, mondván, a fia mindig is ilyen volt, nem kell vele foglalkozni.

A ”vénember” bátornak bizonyult, rám bízta a dolgozószobáját és a hálóját. A falat hófehérre festettem, míg a fapadlóhoz jól illő fényes, mélybarna bútorok arra vártak, hogy száradás után elfoglalhassák helyüket a dolgozóban. A hálószobáját világos, krémszínű festékkel festetem le, ami szépen mutatott az általa választott szintén mélybarna bútorokkal. Carlisle imádta a fát, minden bútora, az íróasztala, a széke, az ágya, minden a szobájában fából volt.

A nappali halvány vajszínű lett, csupa világos bútorokkal. Edwardnak is tetszett.

A festéssel nem volt sok bajunk, hiszen a vámpírképességeinkkel hamar végeztünk. A lakás három nap múlva már gyönyörű színekben pompázott és Carlisle a bútorokat is hazahozta. Imádtam minden kis zugát, teleraktam növényekkel és a kertet is beültettem, persze kis segítséggel a faültetésnél.

Nyugalommal töltött el, hogy készen van a jövőbeli otthonunk, még ha csupán pár évig maradunk is itt. Carlisle most nem járt dolgozni és Edward sem ment újra az iskolába. Egy ideig elzártan élünk, míg megszokom az új létemet és az embereket, majd utána költözünk csak vissza közéjük. Élveztem a csendet, a környéken csak mi laktunk. Élveztem az egész napos beszélgetéseket. És imádtam az új családtagot is, aki a kandalló mellől hallgatta az eszmecseréinket, vagy éppen Carlisle ölében ült és aludt. Edward is nagyon megkedvelte, szerinte majd ő is jön velünk vadászni, ha majd nagyobb lesz. Én úgy gondoltam, semmiképpen nem jöhet velünk vadászni, mert a végén még megsebesülne. Érdekes volt nézni, ahogy aludt, egyenletesen lélegzett, nyugodt volt. Ezt nagyon irigyeltem tőle.

Rengeteget játszottunk, nagyon szeretett minden játékot.

És mi mindannyian imádtuk őt. És hogyan, miért került közénk, vámpírok közé?

Mert az egyik nap Carlisle nem egyedül jött haza...

6. Csak a mindennapok

2009-07-19T21:17:00.002+02:00

A napok nagyon gyorsan teltek, alig vettem észre, és már lassan egy hónapja Cullenéknél laktam. Nyugodt volt ez az élet, de nem unalmas. Rengeteg újdonság volt a vámpír létben, mint például az, hogy mi nem alszunk. Ezt nagyon nehéz volt megszokni.
Carlisle ráadásul alig volt otthon.

Időm nagy részét egyedül, vagy Edwarddal töltöttem. Szegénynek mindig zongoráznia kellett, de úgy láttam, nem zavarta.
Rengeteget beszélgettünk, és lassan, akaratlanul a viszonyunk átváltott anya-fiú szerűvé. A beszélgetéseink is egyre bizalmasabbakká váltak. Elmesélte nekem a napját, mesélt a múltjáról, Carlisle-ról, megtudtam, hogy hivatalosan is örökbe fogadta, és apjaként szereti.
Én is beszéltem magamról, hiszen előle nem titkolhattam semmit. Könnyűszerrel kiolvasta a gondolataimból a múltamat. Nagyon jól éreztem magam vele, mintha egy kicsit visszakaptam volna a gyermekemet.

De azért Carlisle-lal is sokat beszélgettem. Elárulta, próbálkozik emberi étel fogyasztásával is, hogy társaságban, ahova orvos mivolta miatt többször hívták természetesen tudjon viselkedni.
Én is megkóstoltam, de az íze inkább agyagra emlékeztetett. Szörnyű volt.
Mesélt a nyelvekről, amit tanult. Elsőre minimum 13 nyelvet sorolt fel, és én minden nyelven beszéltettem is. Próbált pár szóra megtanítani, de szörnyű tanítvány voltam, reménytelen eset.

Közben fokozatosan szoktam az emberi szagot. Borzasztóan nehéz volt, de Edward és Carlisle sokat segített, bár Edwardnak is nehezére esett türtőztetnie magát. Carlisle a kórházból hozott haza vérmintát, amivel gyakorolhattuk az önmegtürtőztetést. Vadászni hetente mentünk, mivel újszülöttként hamarabb megszomjaztam, mint ők. Szóval nem unatkoztam.

Egyik alkalommal, amikor Edward zongorázott, feltűnt a csuklóján egy karperec.
- Megnézhetem?
Egy címer volt, egy oroszlánnal, egy kézzel és három lóherével.
- A Cullen címer – mondta Edward. – Nem, nem eredeti – válaszolt kimondatlan kérdésemre.
- Carlisle-nak van egy pecsétgyűrűje, az alapján csináltattam.
A téma nem nagyon érdekelhette, mert visszafordult a kottájához, és írogatni kezdett.

Ajtócsukódást hallottam, Carlisle hazaért. Egyre keményebben dolgozott, szerette a munkáját. A kórházat is jó állapotban akarta tudni, mielőtt elköltöznénk.
Alaszkát választottuk, és egy elhagyatott helyen, egy erdőben vettünk házat, mivel én még nagyon érzékeny voltam a vérre, egyáltalán az emberekre.
Carlisle azt mondta, hogy ”szupererős” leszek még egy ideig, még náluk is erősebb, pedig már az ő erejük is megdöbbentett.

Az orvos elmosolyodott, ahogy meglátott minket a zongora mellett ülni.
- Te zongorázol?
- Csak csodálom Edwardot. Mennyi ideje is játszol? – fordultam felé.
- Csak három éve, amióta átváltoztam. Te is tapasztalhattad, jó sok időnk van. Én ezzel töltöm a tanulás nélküli napokat. – félszegen elmosolyodott.

Szóval ilyen egyhangúsággal teltek a napjaink, egészen a költözés napjáig. Egész úton izgultam, mert Carlisle-nak beszéltem lakberendezési szenvedélyemről, így rám bízta a lakás ”otthonossá” tételét. Amikor megérkeztünk, döbbenettel szemléltem az új házunkat. Ez is tágas és világos volt, de nagyobb, mint az előző.

Boldogan léptem át a küszöböt, hogy egy új kihívással nézzek szembe.

5. Edward Anthony Masen

2009-07-10T19:06:00.004+02:00

A lépcsőn sétált le, vámpírságához egészen lassan. Kicsit bántott még az előbbi viselkedése, de meg tudtam érteni. Ránézésre nyugodtabb volt, mint első találkozásunkkor.
- Esme, beszélhetünk? – kérdezte. A hangja is nyugodt volt, kedves.
- Persze – válaszoltam, és leültem az egyik székre.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőled. Az előbbi viselkedésem miatt. Hallottam, Carlisle elmondta neked, amit erről az… életről gondolok. És azt is, amit te gondolsz. Nem értem, hogy viseled ennyire könnyen, de örülök neki. És tényleg, nagyon sajnálom. Én nem haragszom rád, szó nincs ilyesmiről. De te öngyilkos akartál lenni, Carlisle pedig elvette tőled a választás lehetőségét.
- De ő nem tudhatta – tiltakoztam.

- Épp ez a gondom. Nem tudhatta, mi történt veled. Férjed van. És gyermeked is lehetne éppenséggel. És most soha többé nem láthatod. – Ez engem egyáltalában nem zavart.
- Elhiszem, de tegyük fel, boldog házasságban élsz és gyermekeid vannak. Lezuhansz arról a szikláról, és haldoklasz. Nem lenne szörnyű olyan áron életben maradni, hogy soha nem találkozhatsz már velük?
- Edward, nekem nincs gyerekem, és önszántamból leugrottam a szikláról. Én döntöttem így, de örülök, hogy kaptam még egy esélyt. Hálás vagyok Carlisle-nak, hogy megmentett.
Felsóhajtott makacsságomon. De hát ez volt az igazság.
- A másik a halálunk. Mi szörnyek vagyunk, Esme. Arra születtünk, hogy embereket öljünk, hogy velük táplálkozzunk. Amit Carlisle csinál, az nem természetes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem helyeslem, de ez olyan, mintha egy ragadozó, egy oroszlán nem húst enne, hanem például füvet. Ez nem fog sokáig működni. És akkor embereket fogunk ölni. Ezek után hogy lehetne számunkra a halál után bármi?
Csendben ültünk néhány percig. Végül én törtem meg a csendet.

- Te hogy lettél vámpír?
Látszott az arcán, hogy már várta ezt a kérdést.
- 1901-ben születtem, Chicagóban. Az életemben nem történt semmi izgalmas. Iskolába jártam, mint minden normális gyerek. Aztán az apámat behívták harcolni a világháborúba. Soha nem tért vissza.
Nem sokkal utána anyámmal elkaptuk a kor halálos kórját. Spanyolnáthával kórházba kerültünk. Akkoriban ott dolgozott Carlisle. Ő kezelt mindkettőnket. Anya nem sokkal később meghalt.
Én tovább bírtam, de a végén szinte már soha sem voltam eszméletemnél. Carlisle egyedül volt, és látta, nem bírom már soká. Társat szeretett volna magának, de nem akarta elvenni az életem. Akkor döntött, amikor bevittek a haldoklók termébe. Nem akarta elvenni az életem, de nekem már nem volt.
Átváltoztatott, és azóta vele vagyok. Három-, négyévente költözünk, és újrajárom az iskolát – vonta meg a vállát.

- Ez elég mozgalmas élet lehet – jegyeztem meg.
- Közel sem annyira, mint gondolnád. Nem tudunk mit kezdeni a sok időnkkel. De ezt majd te is megtapasztalhatod. Nekem viszont most nincs időm, iskolába kell mennem.
Felszaladt a lépcsőn, és hallottam, ahogy öltözködik. Egy naptárat kezdtem el keresni. Melyik munkanap lehet?
- Hétfő – kiabált le az emeletről Edward.
- Köszönöm – kiabáltam vissza. Volt egy olyan érésem, hogy a képessége, ami most még hasznosnak bizonyult, nemsokára az őrületbe kerget.
Fentről nevetést hallottam. Na, tessék…
Amikor leszaladt a szürke egyenruhájában még odakiáltott egy viszlátot, majd kiviharzott az ajtón. Úgy látszik, a vámpírok imádnak rohangálni.

Én felsétáltam az emeletre, hogy valami rendes ruhát vegyek fel. Az emelet is tágas volt, világos, tele ablakokkal. Az egyik ajtó nyitva volt, beléptem. Gondoltam, ez lehet Carlisle szobája, és dolgozószobája egyben.
Egy hatalmas, bizonyára mahagóni, masszív, tömör szekrény állt a sarokban. Kinyitottam, és amit láttam, megdöbbentett. Vállfákra akasztva legalább harminc különböző színű, és fazonú ruha lógott arra várva, hogy én felvegyem.
Amikor Carlisle azt mondta, a ruháim itt vannak, arra gondoltam, vett nekem gyorsan három egyforma ruhát, hogy legyen mit felvennem. A nap további része remekül telt. Az összes ruhát felpróbálgattam. A szekrény aljában találtam még a ruhákhoz illő cipőket. Fogalmam sem volt, az orvos mikor ért rá a vásárlásra, de jó munkát végzett, és a méretek is pontosan jók voltak.
Végül egy kék darabot vettem fel, ami hasonlított a vadászatkor viselt ruhámra. Hozzá egy szandált vettem fel, és a fürdőszobában lévő egészalakos tükörben csodáltam meg új kinézetemet.

Mikor Edward hazaért, már lent vártam. Humorosnak találta, hogy ennyire… nő vagyok. Ahogy ő fogalmazott.
- Te ilyenkor mit csinálsz? – kérdeztem.
- Legtöbbször olvasok, autót szerelek, de ha megunom, zongorázom. Szeretek darabokat írni.
- Meghallgathatom őket?
Odaült a nappaliban elhelyezett zongorához, és csak játszott. Gyönyörű darabjai voltak, sajnos cím nélkül. Az egyik igazán megérintett. Gyönyörű volt, lassú, érzelmekkel teli. Ő csak megmosolyogta elbűvöltségemet, és tovább játszott.

4. Edward és sebhelyek...

2009-07-08T19:17:00.005+02:00

Sötét volt, én mégis tökéletesen láttam a fiút. Húsz év körüli lehetett. Rövid, bronzbarna haja volt, aranyszín szeme, és ugyanolyan sápadt bőre, mint nekem. Ezek szerint ő is vámpír, és a szeme alapján ő is állati vért iszik. Ő lehet Carlisle társa, akkor viszont nem fog bántani. Viszonylag megnyugodtam. De mi is a neve?

Hirtelen elengedte a kezem, és megszólalt.
- Edward Cullennek hívnak.
Meglepődtem, de én is bemutatkoztam.
- Esme Platt. Carlisle társa vagy, ugye? - Furcsán méregetett, és én még azért tartottam tőle.
Edward a nappali felé nézett, ahol egy pillanattal később feltűnt az orvos. Már fölöltözött, egy fehér ing, és sötét nadrág volt rajta. Edwardra nézett, de nem szólt semmit. A fiú pedig mintha válaszolt egy kimondatlan kérdésre.
- De volt. Nem kellett volna ezt tenned vele – nézett bosszúsan Carlisle-ra.
Én meg csak kapkodtam a fejem, nem értettem, hogy lehet ez. Úgy látszik, ezt észrevették, mert abbahagyták különös párbeszédüket, és felém fordultak.
- Gyere be a szobába. Elmagyarázzuk – mondta az orvos. Edward bosszúsan jött utánunk.
Amikor leültem, Carlisle belefogott a magyarázatba.
- Edward az átváltozásakor kapott egy különleges képességet. Tud olvasni az emberek gondolataiban. – Azt hiszem, nekem mára ennyi elég volt. Különleges képességek, vámpírizmus, halhatatlanság. Zsongott a fejem a sok elképesztő újdonságtól.
- Ez… komoly?
- Igen – válaszolt mogorván Edward – Ha kellenék, a szobámban leszek. Jó éjt, Esme. – Azzal elvonult. Én meg bambán néztem utána.

- Miért nem kedvel? – fordultam Carlisle-hoz.
- Nem veled van gondja. Inkább rám mérges, hogy átváltoztattalak.
- De hát miért? – Hiszen megmentette az életem. Edwardnak ez nem tetszett?
- Edward úgy véli, ezzel elveszítjük a lelkünket. Nem szereti ezt az életet, de elfogadta. Azonban nem akarja, hogy mások is ”elátkozottá” váljanak. Nem rád haragszik, hanem rám, hogy téged is ilyenné tettelek. Szerinte a halálunk után nem létezik számunkra túlvilág.

Csendben ültem, és gondolkodtam a hallottakon. Így már értettem Edward reakcióját, de nem éreztem magam elátkozottnak. Inkább szabadnak. Már semmi sem kötött a régi életemhez, bárki lehettem. Most ébredtem rá, hogy soha többé nem kell találkoznom a férjemmel, és ez csodálatos érzés volt.
Az orvos félreérthette hallgatásom, mert aggodalmasan megkérdezte:
- Te is így gondolod?
- Nem! Ez… csodálatos! – láttam, hogy ezzel megleptem, de azt is, hogy megkönnyebbült.
- Megdöbbentően könnyen fogadod – jegyezte meg.
- Nem köt semmi az élethez – vontam meg a vállam. Valamit mintha kérdezni akart volna, de inkább meggondolta magát.
Aztán eszembe jutott valami. Valami, ami megrémisztett.
- Én akkor… maradhatok? Mert azt mondtad, hogy ti csak állati vért isztok…
Elmosolyodott.
- Természetesen. Mindenkinél előfordulhat egy botlás. És ez az én hibám volt. Nem ellenőriztem vadászat előtt, hogy vannak-e emberek az erdőben.
Arra a borzalmas vadászatra gondoltam. Ahogy az ösztöneim eluralkodtak felettem… Még Carlisle-ra is képes voltam rátámadni. Tényleg, el is feledkeztem a harapásról.
- Hogy van a karod? – kérdeztem aggodalmasan.
- Semmi baja. Nem fáj, csak csúnya.
- Mutasd! – vonakodva felhajtotta az ingujját.
Felpillantottam az arcára, de nem láttam rajta semmiféle fájdalomra utaló jelet. Én viszont felnyögtem, ahogy megláttam a harapásnyomot. Annyira furcsán nézett ki, és nagyon is komolyan. A fogaim nyoma ezüstszínű volt, körülötte pedig a sápadt, tökéletes bőr csúnyán belilult.
- Tényleg nem fáj?- kérdeztem kételkedve.
- Csak egy kicsit lüktet – válaszolta. Még most sem hittem neki, de nem firtattam a dolgot.
- Mitől van ezüst színe? – érintettem meg óvatosan.
Ő alig észrevehetően, pár másodperccel később fújta ki a levegőt.
- A méregtől. A tied is az. – Értetlenül néztem rá. Az én mim?
- Ahol megharaptalak. A nyakadon.
Eddig nem is gondoltam, hogy nekem is van ilyen sebhelyem. De hát valahogy át kellet változtatnia, nem?
Fölálltam, hogy megnézzem a tükörben. Ekkor ébredtem rá, hogy még a fürdőköntösben vagyok. Mostanában úgy látszik, mindenről könnyen megfeledkezem.
A tükör elé léptem, és lehajtottam a köntös gallérját, de nem láttam semmit.
- Hol van? – fordultam a mellém lépő orvos felé. Ő felemelte a hajamat, és a jobb fülem mögött, egy apró, ezüst félkört láttam.
- Ez…
- Hogy el tudd rejteni.
- Köszönöm. – visszagondoltam az ő nyakán lévő sebre, és elborzadtam.
- A nyakadon lévő seb. Ott változtattak át?
Az tekintete megkeményedett.
- Engem nem átváltoztatni akartak, Esme. Csak véletlenül maradtam életben. Nem volt szükség arra, hogy el tudjam rejteni.
Erre nem tudtam felelni, inkább visszafordultam a tükörhöz.
- Lassan reggel lesz, mennem kell dolgozni. A te ruháid a hálószobában vannak, a szekrényben.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Edward itthon lesz, ha valami gondod, kérdésed lenne, ő majd segít. Este jövök.
Azzal felkapva a fogasról egy kabátot, és a széken lévő aktatáskát, kirohant az ajtón.

Visszafordultam a tükörhöz, és az apró sebhelyet néztem. Óvatosan megérintettem, de egyáltalán nem fájt. Lehet, hogy csak a friss sebek érzékenyek.
Aztán megláttam a tükörben Edwardot…

3. Történeteink

2009-07-06T21:08:00.004+02:00

- Brit vagyok. Londonban születtem, úgy 1640 körül. Még láttam Cromwellt a Towerban –mosolyodott el sötéten.
Az anyám meghalt szülés közben. Egyedüli gyerek voltam. Az apám lelkész volt. Anglikán. Ő üldözte a… ”mitikus” lényeket. Állítólagos boszorkányokat, vérfarkasokat, démonokat és vámpírokat égetett meg. Persze ezek mind ártatlan emberek voltak – mosolyodott el keserűen.
- Aztán rám bízta ezt a feladatot. Elhiheted, mennyire gyűlöltem, egy ideig nem is voltak égetések. Aztán egyre több ember tűnt el, és aztán csak a holttesteket találtuk meg.

Egyik éjszaka láttam, ahogyan az egyik vámpír megölt egy embert, és követtem. Máig sem értem, hogy nem vett észre – csóválta meg a fejét.
- A csatornáig követtem, ott bújtak meg. Ketten voltak. Később a városiak egy csapatával visszamentem elpusztítani őket. Gondolom, megérezték az emberszagot, mert az egyik előjött. De megijedhetett a tömegtől, mert futni kezdett. Öreg, gyenge és szomjas lehetett, mivel sikerült utolérnem. Elkaptam, de amire nem számítottam, hogy a másik, a fiatal, erős társa is előjött. Megtámadott, de nem sikerült megölnie, mert a városiak utolértek bennünket. Megharapott, és az átváltozás elkezdődött.

Az apámhoz nem mehettem, ő maga ölt volna meg – mondta szárazon.
- Lemásztam a legközelebbi pincébe, és ott vártam ki a három napot.
- De hogy nem vettek észre? – kérdezem meglepve, hiszen én végigkiabáltam az átváltozást.
- Csendben maradtam – válaszolta egyszerűen.
- És aztán? Mit csináltál? – kíváncsi voltam az egész történetére.
- Hát… próbáltam megölni magam. De amint látod, nem sikerült. – ezzel megdöbbentett.
- De hát miért?
- Nem akartam szörnyeteg lenni.
- Nem vagy az!
Halványan elmosolyodott.
- És? – türelmetlenkedtem.
- Aztán próbálta magam halálra éheztetni. – meglepően nyugodtan beszélt az öngyilkossági kísérleteiről. – A hegyekben éltem akkortájt. Egy szarvascsorda keresztezte az utamat, én pedig az egyikre vetettem magam. Rájöttem, hogy nem kell emberi véren élnem, az állati is megfelel. Utazgatni kezdtem. Nyelveket tanultam és éjszakai egyetemekre jártam. Kétszáz évig szoktam az embereket, és a vért. Végül immunis lettem a szagukra.
- Merre jártál? És miket tanultál? – kíváncsiskodtam.
- Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban, Brazíliában, végigjártam Dél-Amerikát. És egy ideje itt élek. Tanulni? Zenét, történelmet, orvostudományt. Idejöttem az Egyesült Államokba, hogy orvosként praktizáljak. Alaszkában éltem egy ideig, aztán Colombusba költöztem – mosolygott rám szülővárosom említésekor.
- Mennyi ideje voltál már ott?
- Akkor költöztem oda. És még maradtam három évet. Utána már nem volt hihető a korom, ezért elmentem Chicagóba. Ott változtattam át a társamat, Edwardot. Aztán ide költöztünk. De ideje innen is menni. Milwakee-ban sokan ismernek téged, feltűnő lenne egy halott nő, amint a városban sétálgat. – mosolyodott el - És mi is itt vagyunk már vagy három éve.

Csendben rágódtam a hallottakon. Aztán Carlisle törte meg a csendet.
- És te? – kérdezte.
- Colombusban születtem, volt a környéken egy tanyánk. Én tanárnak tanultam, és huszonkét évesen hozzámentem Charles Evensonhoz. – nem akartam beszélni a verésekről.
- Aztán behívták. – életem legszebb két éve volt - Mikor visszajött, terhes lettem, és ideköltöztem az egyik rokonomhoz. Itt tanítottam, majd szültem. A babám meghalt. Akkor ugrottam le a szikláról. – megdöbbentő, milyen könnyű utólag ilyen dolgokról beszélni.
Persze nem kerülte el Carlisle figyelmét, hogy elhallgattam dolgokat, így gyorsan témát váltottam.
- Azt mondtad, hogy csak pár éve változtattad át a társadat. Addig kikkel voltál?
- Legtöbbször egyedül, de Olaszországban egy ideig éltem vámpírokkal. És sok helyen találkoztam velük.
- Olaszországban hol? – nagy álmom volt eljutni oda. A napsütés, a tenger…
- Pisa közelében, Lucca mellett. Nem hiszem, hogy ismernéd, elég kicsi város. Volterra. – ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, bár én még koránt sem.

- Inkább beszéljünk a számodra új dolgokról. A szemed. Egy idő után, ha csak állati vért iszol – lehajtottam a fejem – aranyszínű lesz. Az embervértől bevörösödik. Ha éhes vagy, feketére változik.
Nagyon gyors lettél, erős és még szebb. – nem nagyon tudtam kezelni a bókokat, így zavartan félre néztem.
- A bőröd. Nagyon sápadt, és ha a napfény közvetlenül éri, csillogni kezd. – ezzel sikerült meglepnie. Az első, és katasztrofális vadászatomon mentem ki először vámpírként a szabadba, de végig az árnyékban voltunk.
- Csillogni? De mitől?
- Fogalmam sincs, Esme, de így van. Ezért részesítjük előnyben a felhősebb városokat. Körülbelül ennyi. Ja, és lélegeznünk sem szükséges.
- Nem kell levegő? – mi lesz még? Kezdett megijeszteni ez a sok változás, most, hogy már félig-meddig elfogadtam az új ”életemet”.
- Nem, de kellemetlen, mert nem érezzük az illatokat. Tudom, hogy ez így hirtelen egy kicsit sok neked, de hidd el, hamar megszokod! Nem akarsz lezuhanyozni?
Végignéztem magamon. El is felejtettem, hogy mennyire véres vagyok.
- De. Köszönöm.
- Az emeleten, balra van a fürdő.

Miután egy forró zuhany megnyugtatott kissé, az fürdőszobában talált köpenybe burkolózva jöttem le a lépcsőn. A vizes hajam idegesítően tapadt a fejemre.
Carlisle megmosolyogta furcsa kinézetem a nálam vagy öt számmal nagyobb fürdőköpenyben, majd ő is felment lezuhanyozni.

Én leültem a kanapéra, és a gondolataimba merültem. Aztán valami furcsa szagot érezem. Fölpattantam, és körbenéztem, de nem láttam semmit. Kiléptem az előszobába, ahol a szag csak erősödött. Aztán hallottam, hogy valaki mögém lép. Gyorsan megpördültem, de valaki elkapta a kezeimet, és erősen szorította.
Én pedig egy riasztó szempárba néztem…

2. Tényleg vámpír lettem...

2009-07-04T20:58:00.007+02:00

Amint kiléptünk a házból, az orvos hihetetlen sebességgel rohanni kezdett. Eszembe jutott, hogy azt mondta, én is gyorssá váltam. Ki akartam próbálni. Amint futni kezdtem, mámoros érzés futott rajtam keresztül. Szédületesen gyors voltam, mégis tökéletesen tudtam manőverezni a fák között. Persze, dr. Cullen gyorsabb volt, de megvárt, és az én tempómban rohantunk. Csodálatos érzés volt, ahogyan a szél a hajamba kapott.

Hirtelen megálltunk. Valami édeskés illat terjengett a levegőben. Nem tudtam honnan jöhet, de nagyon csábító volt.
- Szarvasok – jegyezte meg az orvos – Arra lehetnek.
Azzal eliramodott egy tisztás felé. Amikor kiléptünk, vagy hét, nyolc szarvast pillantottam meg. Az illatuk úgy vonzott, akár egy mágnes. Óvatosan dr. Cullenre néztem, aki bátorítóan bólintott. Nekem sem kellett más, üldözni kezdtem egy kisebb testű állatot, és pár másodpercen belül már a vérét ittam. Az égető, kaparó érzés a torkomban szinte azonnal megszűnt. Amikor végül fölnéztem a tetem mellől, az orvos még mindig a tisztás szélén állt és engem figyelt.

- Te nem …? – kérdeztem tétován.
Elmosolyodott, és olyan gyorsan, hogy még felfogni sem volt időm, elkapott egy szarvast. Sokkal hamarabb végzet, mint én, és amikor felegyenesedett egy csepp vér sem látszott rajta. Most, hogy megnéztem magam, én csupa vér voltam, a hosszú kék ruhám tönkrement…
Egy pillanat… Nekem nincs is ilyen ruhám! És tisztán emlékszem, hogy egy fekete ruhában ugrottam le a szikláról. De akkor átöltöztettek. Szörnyen zavarba jöttem, és lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen az orvos szemébe néznem. Hogy nem vettem eddig észre?!
- Mi a baj? – kérdezte közvetlenül mögülem. Pompás. Nem szándékoztam elmondani neki a problémámat.
- Semmi. Tényleg – természetesen nem hitt nekem, de nem firtatta tovább a dolgot.
- Jól laktál? Mehetünk vissza? – kérdezte kedvesen. Olyan furcsa volt ez nekem. Charles teljes ellentéte volt.
- Igen, dr. Cullen.
- Carlisle.
- Tessék?
- Hívj Carlislenak. Ez a keresztnevem - mosolyodott el.
- Oh. Bocsánat. Rendben, Carlisle.

Az erdőben futottunk, amikor hirtelen megtorpantunk. Dr. Cullen arca feszült volt és valamire folyamatosan figyelt.
- Mi…?
- Gyorsan, induljunk. Gyere! - vágott közbe és még gyorsabban kezdett el rohanni. Futás közben körbe néztem, de nem láttam semmit.
- Mi az?
- Ember - aztán megéreztem a szagot. Isteni volt, sokkal ínycsiklandozóbb, mint a szarvasoké. Egyetlen vágyam volt megízlelni. Megálltam, hogy kiszagoljam, merről jön. Már indultam is kelet felé. Az orvos azonban erőszakkal maga felé fordított.
- Esme, kérlek! Gyere! – én vergődtem, próbáltam lerázni magamról a kezeit. Erre ő magához szorított. Egy pillanatra megborzongtam, ahogy a meztelen mellkasához értem, de aztán megint erőt vett rajtam az ösztön.

Kitéptem magam a szorításából, és eliramodtam az ember felé. Amikor megláttam, ösztönösen óvatosabban kezdtem mozogni. Hallottam, ahogyan dr. Cullen utánam fut. Gyorsan akartam cselekedni, mielőtt megállítana. Érezem, hogy hátulról karok ragadnak meg. Gyorsan megfordultam, és a férfi karjába haraptam. Az fájdalmában felkiáltott, és eleresztett. Sietni akartam, reméltem az ember nem hallotta meg. De szerencsém volt.
Aztán minden nagyon gyorsan történt. Nem foglalkoztam semmivel, csak odaugrottam az emberhez. Meglepődni sem volt ideje, és a nyakába mélyesztettem a fogaimat. Nem tudtam mit csinálok, de nem is érdekelt. Amint a fogaim átszakították a bőrt, az édes, meleg folyadék csillapította szomjúságomat. Hallottam, ahogyan a férfi felordít, és kétségbeesetten próbál szabadulni, de én szilárdan tartottam a fejét az állánál. Aztán lassacskán elernyedt.

Elborult, jóllakott arccal fordultam meg, de amikor megláttam az orvos csalódott, fájdalmas tekintetét, kitisztult az agyam. Ránéztem a holttestre, és rádöbbentem, mit tettem?
- Dr. Cullen… - szólaltam meg halkan. Arra gondoltam, most itt hagy, és teljesen meg is értem. Hogy tehettem ilyet?! Elborzadtam önmagamtól. De még reménykedtem.
- Carlisle… Annyira sajnálom… - lehajtottam a fejemet.
- Az én hibám volt – szólalt meg közvetlenül előttem. Felnéztem a szomorú, aranybarna szemeibe.
- Meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdezte fájdalmas hangon. Persze, neked mindig, de ez az én hibám. Hogy tudod a sajátodnak mondani? Köszönöm!
De a sok gondolat közül nem mondtam ki egyiket sem, inkább szorosan magamhoz szorítottam. Először éreztem, hogy megdermedt, meglepődött. De nem foglalkoztam vele. Annyira boldog voltam, hogy megbocsájtott. Éreztem, hogy amikor túltette magát a meglepetésén, ő is körém fonta erős karjait.

És akkor rádöbbentem, mi hiányzott az életemből. Ő. Olyan jól esett, ahogy megölelt. Kitört belőlem a hosszú évek minden elfojtott fájdalma. Rázott a néma zokogás, de meglepetésemre a könnyeim nem jöttek. Carlisle csak még erősebben szorított magához, és végül én is megnyugodtam. Kibontakoztam az öleléséből, és ránéztem.
- Köszönöm – mondtam őszintén. Megszorította a kezemet.
- Menj vissza a házba! – mondta halkan – én addig elintézem a holttestet.
Még egyszer megöleltem, és az úton, amin jöttünk, visszarohantam.

A ház csodálatos volt, tágas, világos. Körbenéztem, amíg Carlisle vissza nem érkezett. Leült a fotelbe és kérdőn rám nézett.
- Szóval, hogyan estél le arról a szikláról?
- Én nem… leestem. Én ugrottam le – meglepődtem az őszinte döbbeneten, ami kiült az arcára.
- De miért?
- Tudod, meg… halt a babám. Jenny. És az életemnek nem volt már értelme.
- Neked volt gyermeked? De akkor férjed is…
- Igen – keményítettem meg a hangom – az is volt.
Nyomatékosítottam az utolsó szót. És így is gondoltam.
- De rólad semmit sem tudok – hoztam fel az engem érdeklő témát. Láttam, ő nem akar magáról beszélni, de engem érdekelt.
- Én elég öreg vagyok – mosolyodott el.
- Pontosan?
- Kettőszázötvennyolc éves vagyok.
Leesett az állam. Kettőszáz…
- Nem nézel ki annyinak – csúszott ki a számon.
Felnevetett.
- Alakilag csupán huszonhárom éves vagyok. Mit akarsz még tudni?
- Hogyan lettél vámpír? Pontosan kérem!
Láttam, hogy zavarja a téma.
- Ez nem… túl szép történet, Esme.
- Halljuk csak!
- Hát jó…

1. A tükrök nem hazudnak

2009-07-02T22:40:00.001+02:00

Nem tudom, mikor kezdődött, és azt sem, hogy mióta tart. Talán öt perce, talán több hónapja. Csak azt tudom, hogy pokolian fáj. Nem tudok mozdulni, a szemeim nem engedelmeskednek. Elégtem. Nem bírnám már sokáig ezt a fájdalmat. Hallom magamat, ahogyan metszően sikítok, de más hang nem jut el a fülemig.
Nem tudom, hol vagyok, csak azt, hogy elégtem. Nem vagyok több egy marék hamunál, nem lehetek több annál, hiszen már jó ideje tűzben fekszem. Ez nem lehet a halál, ez túl fájdalmas. Egyetlen vágyam meghalni, mert ennél minden jobb.
Néha olyan érzésem van, mintha jégtömböt raktak volna a hátamra, vagy a mellkasomra, de a súlyt nem érzem. Ilyenkor kissé enyhül a fájdalom, nem sikítok, de a maradék kíntól is zihálok.

Hirtelen megszűnt a fájdalom. Kipattantak a szemeim, és élesebben láttam, mint eddig valaha. Egy félmeztelen férfi hajolt fölém. Pánikba estem, és ellöktem magamtól, majd felugrottam, támadóállásba álltam, és védekezőn morogtam. Meglepődtem, mennyire természetesen jött elő a torkomból a morgás, de ösztönösen nem hagytam abba.
A férfi nekiszállt egy könyvespolcnak, ami ráborult.
Döbbenten néztem, nem hittem el, hogy ezt én tettem. Mekkora erő kell ahhoz, hogy egy felnőtt férfit végigrepíts egy szobán?

Az ismeretlen óvatosan kimászott a szekrény alól, és védekezőn feltartotta a kezét. Volt pár másodpercem megszemléli. Rövid, aranyszőke haja, aranyszín szeme volt. Az arca egyszerűen gyönyörű volt, szögletes állkapcsa, orra, hosszú, vékony arca elbűvölt.
Furcsán ismerősek tűnt, mintha már találkoztam volna vele.
Magas, vékony testalkatú volt, és kifejezetten izmosnak tűnt. Egy fekete nadrágot viselt.
Ami legelőször feltűnt, az a hófehér bőre. A mellkasán hosszú, halvány hegek látszottak. De ami megijesztett, az a nyaka volt. Fehér, hibátlan bőrét egy hosszú, függőleges seb csúfította el. Mintha egy késsel végigvágták volna. Nem sokkal a füle alatt pedig mintha kiharaptak volna egy kis darabot a nyakából.
Elborzadva néztem. De ő nem szólalt meg. Nyugodt arccal, kis idegességgel a szemében és feltartott kézzel nézett engem.
Aztán eszembe jutott, kire hasonlít. Tíz éve láttam azt az arcot, de beleégett az agyamba. Talán éppen ezért nem gondoltam, hogy ő lehet az. Tíz év hosszú idő…

- Dr. Cullen? – kérdeztem hitetlenkedő hangon. Tíz év alatt semmit sem változott volna? Hisz ez lehetetlen.
- Igen – válaszolt egyszerűen. Még a hangja is gyönyörű volt.
- De, hogy… ? – körbenéztem, de a szoba idegen volt - Hol vagyok?
- A házamban.
- Én… nem haltam meg? Pedig a szikla…
- Nem, szerencsére túlélte – közelebb lépett, én pedig abbahagytam a morgást.
- Mi volt az a fájdalom? Mit adott nekem? – teljesen összezavart, hiszen most semmim sem fájt, holott alig pár perce még haldokoltam.
- Semmit nem adtam.
- De a fájdalom… hirtelen megszűnt.
- Hagyja, hogy elmagyarázzam! – még közelebb lépett, én pedig lazítottam védekező testtartásomon. Egyáltalán nem féltem tőle. Ezt ő is észrevette, ezért leeresztette a kezét. Annyi kérdésem volt, hogy nem is tudtam, hol kezdjem. Az orvos leült a hozzá közelebbi fotelre – Üljön le nyugodtan! – látta, hogy habozok – Ne féljen! Nem akarom bántani.
- Én nem félek! Csak… semmit sem értek – én is leültem a vele szemben lévő kanapéra, és várakozón néztem rá. Dr. Cullen felsóhajtott, majd belekezdett a magyarázatba.
- Én… nem olyan vagyok, mint a többi ember – ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, ő gyönyörűbb és elbűvölőbb volt mindenki másnál – Úgy értem, hogy én nem vagyok… nem vagyok ember.

Megütközve néztem rá, azt hittem, rosszul hallottam valamit.
- Hogy nem ember? – suttogtam. Halványan elmosolyodott.
- Inkább tegeződjünk, ha kérhetem.
- Igen, persze – nyögtem, mert a döbbenettől nehezemre esett a beszéd.
- Nem, nem vagyok ember. És most már te sem.
- De akkor mégis mi…? – ha más mondta volna, hogy nem vagyok ember, kinevetem és otthagyom, de elég volt belenéznem az orvos aranybarna szemeibe, és azonnal elhittem neki bármit.
- Mi… mi vámpírok vagyunk.
Kis híján leájultam a kanapéról.
- Hogy mik?!
- Nyugodj meg! Gyere! – azzal megfogta a csuklóm, és a szobában lévő tükörhöz húzott. Amint a bőrömhöz ért kellemes borzongás futott végig rajtam. De ő nem foglalkozott vele.

Amikor megláttam a tükörképemet meglepetésemben lemerevedtem. Ez nem lehettem én! A tükörben visszanéző nő gyönyörű volt. Igaz, a bőre sápadt, de a haja fényesen, lágy hullámokban omlott a vállára. Az arca kissé kerek volt, de tökéletes. A szeme pedig vérvörös. Rá kellett döbbennem, hogy ez tényleg én vagyok, hiszen a tükrök nem hazudnak.
Dr. Cullenre néztem, aki bátorítóan rám mosolygott.
- De… ez… hogyan?
Nem szólalt meg, csak visszaindult, majd leült a fotelba. Követtem a példáját, én is leültem.
- Ez elég bonyolult. Kezdjük ott, hogy én vámpír vagyok. Ez méreg útján terjed. Haldokoltál, ezért átváltoztattalak. Az volt a fájdalom, három napig tartott. A tested megváltozott. Nagyon gyors vagy és erős. Nem öregszel. És vérrel táplálkozol.
Miközben beszélt, én az egyik ámulatomból a másikba estem. De itt összerezzentem.
- Mi csak állati vérrel táplálkozunk. A társam, Edward éppen vadászaton van. Nekünk is azt kéne.
Mintegy végszóra, a torkom égni kezdett. Odakaptam, de nem éreztem semmit. Rémülten néztem Dr. Cullenre.
- Látom, szomjas vagy- mondta nyugodtan - A közelben van egy erdő, oda megyünk vadászni, talán szarvasra.
Felállt és elindult az ajtó felé. Amikor látta, hogy nem követem, visszafordult.
- Gyere! Nem kell félned. Vigyázok rád – mondta egyszerűen.
És én teljesen megbíztam benne…